„… nem megváltoztatni akarom azt, aki hozzám fordul, hanem megérteni. Nem megmondani neki, mit tegyen, hanem vele együtt átélni azt, amit ő nem tud átélni. Ez a legfontosabb. Miközben átélem vele, és hozzásegítem, hogy ő átélje, ugyanakkor külső rálátásom is van a helyzetre, a problémájára. Ettől más ez a szakmai segítség.” (Kulcsár Éva) A pszichológia […]
A XXI. századi fejlett országok egyik legnagyobb problémája a gondjaiban magára maradt emberek sokasága, akik próbálják elhallgattatni a lelkükben megszólaló vészcsengőt. Elégtelen pszichológuskép Magyarországon a rendszerváltás óta a pszichológia egyre nagyobb teret kapott. Azt gondolhatnánk, hogy felvilágosultabbak lettünk, és az internet térhódításával egyre több forrásból szerezhetünk információt a szakmáról és a segítségnyújtásról. Azonban a gyakorlat
A mentális betegek megbélyegzése évszázadokra nyúlik vissza, mely a mai napig aktuális probléma társadalmunkban. Ez a stigmatizáció egyfajta téves képzelettársítás, mert a közvéleményben a mentális betegségek összekapcsolódnak valamiféle szégyellnivaló, megbotránkoztató, esetleg veszélyeztető magatartással. Nemcsak a mentális betegeket, de a pszichológus felkeresését fontolgató, krízishelyzetbe jutott, életvezetési, párkapcsolati, döntési feszültségben élő, megoldáskereső személyeket is érintheti ez a
Koronként változó volt, hogy az elmebetegeket csodálták és kiválasztottnak gondolták, vagy pont ellenkezőleg. A honfoglaló magyarok a természetesnél több csonttal, foggal, ujjal, emlőbimbóval és egyéb más fejlődési rendellenességgel született táltosaiknak, különleges varázserőt tulajdonítottak. Transz állapotukban jövendöltek és szellemekkel voltak képesek diskurálni. A táltosok misztikus tulajdonságait egy félelemmel átszőtt csodálat övezte, ami a közösségben elkerülő magatartást
A mentális problémák megítélésének magyar vonatkozásai különböző korokban Read More »
Életünk során megtapasztalt traumáink megfogalmazása és szavakba öntése jelentős fontossággal bír, lehetőséget ad arra, hogy másfajta megközelítésből értsük meg azokat. Ugyanis, amit másoknak nem tudunk megmagyarázni, azt minden bizonnyal mi magunk sem értjük igazán. Megannyi pszichés rendellenesség olyan érzelmi megrázkódtatásokhoz köthető, amelyeket sosem osztottak és beszéltek meg senkivel. A lelki traumáink többsége társas vonatkozásokkal jár