Leválás a származási családról

A szülőkről való leválás már a serdülőkorban elindul, de akkor még csak az érzelmi elszakadást kell megvalósítania a kamasznak. A fiatal, véleményeiben, döntéseiben, választásaiban különbözni és függetlenedni kezd családjától.  A beépült és sajáttá vált értékek ideális esetben nincsenek távol a származási család által képviselt értékektől, ezáltal az önállóságra való törekvés fokozottan, egészséges és szükséges összetűzések mentén tud végbemenni.

A leválásnak hat dimenziója létezik.

A teljes leváláshoz a fiatalnak kiskorúból nagykorúvá kell érnie, önálló háztartásban kell élnie, saját keresettel és döntéshozatali képességgel, szubjektív értékítélettel és felnőtt identitással kell rendelkeznie. Hiánytalannak akkor tekinthető, ha mindegyik megvalósul, azonban ez sokszor csak részlegesen történik meg.

A részleges leválás oka lehet a felek görcsös ragaszkodása, az egzisztenciális függés és a kényelmesség.

 A leválás kritériuma a pszichoszociális érettség elérése és a felnőtt identitás kialakulása. Ezek a feltételek teremtik meg, hogy a fiatal érzelmileg egyre függetlenebb legyen származási családjától. Kötődését és lojalitását a szüleiről a jövendőbeli partnerére és saját családjára helyezze át. A minőségi megküzdési stratégiák nélkülözhetetlenek a folyamat sikeres véghezviteléhez. A leválás előny a fiatalnak, de veszteség a szülőnek. Nem szerencsés, azonban gyakori jelenség, hogy válás, vagy új család alapítása estén a szülő válik le a tízes éveiben járó, vagy húszas évei elején tartó gyermekéről. A megharcolt leválás után lehetőség nyílik azonban egy harmonikus és szimmetrikus felnőttkori kapcsolat kialakulására.

Az egzisztenciális függetlenség alatt az anyagi önállóságot és a származási családtól független lakóhelyet értjük, melyek előfeltételei a felnőtté válásnak. A hosszabbra nyúló egyetemi tanulmányok megnehezítik a gazdasági önállóságot. Amíg a fiatal a családjával egy fedél alatt lakik, nem a saját normái szerint él, részben elfogadja szülei értékrendjét, szokásait. Ez még akkor is így van, ha a családi normarendszert folyamatosan megkérdőjelező fiatal állandó konfliktusban áll szüleivel.

Manapság vannak olyan fiatalok, akik nem szeretnének teljesen leválni, fenntartják félig-meddig önálló, felnőtt-gyerek státuszukat. Habár ezen ifjak legtöbbször saját ingatlannal rendelkeznek, mégis szüleiknél élnek, akik ellátják őket, bevásárolnak nekik, főznek, mosnak rájuk, beszélgetnek velük, érdeklődnek irántuk és érzelmi hátteret biztosítanak nekik.

A részleges leválás számtalan probléma okozója lehet. A fiatal személyiségérése elakadhat, a szüleitől még érzelmileg függő egyén sikertelen lehet a felnőtt párkapcsolat kialakításban, hiszen lojalitáskonfliktusba kerül, ahol választania kell a társa és a szülei között. Házasságkötése esetén sorozatos kapcsolati kudarcnak van kitéve a szüleiről még le nem vált egyén, gyermekvállalást követően pedig, a saját szülőszerep megtalálása is gondokat okozhat számára.  Az elégtelen leválás akadályozhatja a társadalom intézményes szerkezetébe való beilleszkedését, és identitás problémákat is okozhat.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Call Now Button