A munkába állás krízise

Az iskolapadból kikerülő Y generáció hatalmas elvárásokkal és még nagyobb motivációval lép be a munka világába. Azoknál, akik azonnal el tudnak helyezkedni, néhány kudarcélmény után realizálódik, hogy kezdeti terveik megvalósíthatatlanok. Sokuk azonban hónapokat vár arra, hogy dolgozhasson, olykor ezért kemény kompromisszumokat vállalva.

Kapunyitási pánik

Alexandra Robbins és Abby Wilner frissen végzett egyetemisták, 2001-ben könyvet írtak a felnőtté válás nehézségeiről, amelyet, quarterlife crisisnek”, azaz kapunyitási pániknak neveztek el és a következőket értették alatta:

„ Az a korszak, amikor az egyén a leginkább koncentrált módon kérdőjelezi meg a jövőjét. Ez az időszak az akadémiai világból a felnőtt világba való átmenetet fedi le, a késő kamaszkortól a harmincas évek közepéig, bár általában a legintenzívebben a huszonéveseknél jelenik meg.”

„Kapunyitási pánik alatt azt a szorongást és döntésképtelenséget értjük, amit jellemzően a húszas éveikben járó fiatalok tapasztalnak a felnőttkorba való átmenet időszakában”.

A kapunyitási pániktól két életkori csoport is szenved

Az első csoportba a húszas éveik elején járó fiatalok tartoznak, akiknek fontos döntéseket kell hozniuk szakosodásukkal, szakmai gyakorlatukkal, illetve munkavállalásukkal kapcsolatban. A lehetőségek tárházát és a nélkülözhetetlen választásokat szorongások kísérik.

A második csoport tagjai azok a húszas éveik végén tartók, akik már munkába álltak, de irreális előzetes elvárásaikkal kell szembesülniük mind a felnőtt élettel, mind a karrierjükkel, mind pedig önmagukkal kapcsolatban.

Az y generáció fiataljai elméletben mérnöki pontossággal tervezik meg a karrierjüket és annak alakulását. A korai kiégés elkerülhetetlen azoknál, akik mégsem találják a helyüket a munka világában, vagy céltalannak gondolják az adott munkavégzést. Nem segíti a boldogulásukat, hogy a média egy fals képet, könnyű, konfliktusoktól mentes életpályát, gyors karriert, sok pénzt közvetít a mai fiatalok felé.

Első munka, mint krízis

A lediplomázást követően a szabad egyetemista létet felváltja a kötöttségekkel és felelősségekkel teli dolgozói élet. Nem könnyű a kötetlen diákévek végének gondolatához sem hozzászoktatnia magát az egyetemistának. Sokan halogatva próbálnak időt nyerni. Nem fejezik be tíz félév alatt sem a tanulmányaikat, esetleg az első diplomát követően rögtön másoddiplomás, vagy doktori képzésre jelentkeznek.

A munkába állás ugyanis új képességek tanulását kívánja meg tőlük. Be kell illeszkedniük a munkahelyi hierarchiába, melyhez fejlett megküzdési stratégiákra, kreatív konfliktusmegoldási készségekre van szükségük elsősorban. Másodsorban nem árt megvizsgálniuk az autoritáshoz való viszonyukat, mert sem a nagyon behódoló, sem a mindenkinek alárendelődő attitűd nem segíti a beilleszkedést.

A pályakezdők számára a legnehezebben tolerálható dolgok közé tartozik a munkaidő hossza és monotonitása. A kreatív munkavégzésre számító fiatalnak szembesülnie kell az unalmas feladatokkal és a rengeteg üresjárattal. Tovább fokozza a feszültséget, hogy a főként elméleti oktatásban részesült egyéntől mentorálas, vagy betanítás nélküli, azonnali, nívós gyakorlatot várnak el.

Kiégés

Az elhúzódó munkaidő oka lehet, hogy a gyakorlati tapasztalati hiányossággal rendelkező pályakezdő sokszor túlórázással próbálja meg behozni lemaradását, vagy a munkatársai rokonszenvét elnyerni. A késői órákban, fáradtan hazaérkező fiatal magánélete sínyli meg ezeket a kezdeti próbálkozásokat. A feszes munkatempó sokukban feszültséget generál, amit hétvégén drogokkal, vagy alkohollal próbálnak oldani.

A kiégés tünetei hamar jelentkezhetnek fáradságban, alvás- és evészavarban, depresszív-, vagy pszichoszomatikus tünetekben. A pályakezdés során mérvadóak a foglalkozási szerep szocializációjában az első munkahelyi tapasztalatok, élmények. Negatív hatás esetén önbizalmuk is súlyosan sérülhet.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Call Now Button