A XXI. századi fejlett országok egyik legnagyobb problémája a gondjaiban magára maradt emberek sokasága, akik próbálják elhallgattatni a lelkükben megszólaló vészcsengőt.
Elégtelen pszichológuskép
Magyarországon a rendszerváltás óta a pszichológia egyre nagyobb teret kapott. Azt gondolhatnánk, hogy felvilágosultabbak lettünk, és az internet térhódításával egyre több forrásból szerezhetünk információt a szakmáról és a segítségnyújtásról. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a pszichológushoz kerülők kis része tudja csak, hogy mi fog a szakembernél történni. Más segítő szakmával kapcsolatban többségünknek sokkal pontosabb képe van. Tudjuk, hogy hogyan segít a természetgyógyász, és tisztában vagyunk azzal is mire lehet számítani egy kineziológusnál.
Ezzel szemben a „pszicho” beavatkozás legtöbbünk számára megfoghatatlan, idegen és ismeretlen. Nem személyes tapasztalataink, hanem főként a filmekben látott pszichológusokat megformáló színészek alapján alakítunk ki torz elképzeléseket. A pszichológusnál történő beszélgetés misztikus mivolta „természetességéből” fakad. Hiszen gondolhatjuk úgy, hogy a szakemberrel „csak” beszélgetünk, beszélgetni pedig bárkivel lehet.
A pszichológusokat természetfeletti képességekkel ruházzuk fel, gondolatolvasónak, manipulatívnak is képzelhetjük őket. Számtalanszor hallottam már én is, hogy a pszichológusokkal vigyázni kell, mert folyton figyelik, elemzik, analizálják az embert. Az az elképzelés sem ismeretlen számomra, hogy aki pszichológus lesz maga is beteg. Különben hogy jutott volna arra az elhatározásra, hogy ezt a hivatást válassza.
Aki pszichológushoz jár bolond
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy társadalmunkban a pszichológus felkeresése sokszor egyet jelent azzal, hogy valaki nagy bajban van. Problémáit képtelen megoldani, esetleg meg is bolondult. A segítségkérés halogatásának oka lehet a negatív társadalmi attitűd és a félelem érzet. Valamint a pszichológusokat körül vevő misztikum és a munkájukról alkotott homályos elképzelések is.
Akad, amikor csak a legvégső esetben és külső kényszerre fordulunk pszichológushoz. Nem saját akaratunkból tesszük és pont ezért nem is leszünk motiváltak a gyógyulásra. Azonban, ha önálló döntés alapján keresünk fel egy szakembert, a segítségkérést gyengeségként és szégyenként is megélhetjük. A negatív megítéléstől tartva sokszor hallgatjuk el mások elől, hogy terápiára járunk.
A szemléletváltás fontossága
De vajon miért van az, hogy életünk során számos más problémával találkozva, nem restellünk szakemberhez fordulni, viszont a legősibb gyógyító eszközünket, a segítő kommunikációt nem vesszük igénybe, vagy ha mégis akkor hallgatunk felőle, holott egyre több adatunk van már arról, hogy a betegségeket lelki úton is befolyásolhatjuk? Nem szégyelljük, ha fogorvoshoz megyünk, nyíltan beszélünk róla és az is egy magától értetődő dolog, hogyha elromlott valami és nem tudjuk megszerelni, szakemberhez fordulunk.
Fontos lenne a társadalom hozzáállását megváltoztatni a pszichológusokkal és a hozzájuk forduló emberekkel kapcsolatban. Sok ember mentális jóléte és boldogsága múlhatna ezen a szemléletváltáson.