Arra tanít bennünket, hogy az aktuális helyzetünkben, az itt és mostban megtaláljuk és megéljük az örömeinket, és ha szükségszerűvé válik változást indítsunk el életünkben. Képessé váljunk új perspektívából rátekinteni lehetőségeinkre és korlátainkra. A jelenlét és a változás összefonódása, vagy a kettő között általunk képzett híd segít eljutni bennünket a vágyaink, életcéljaink beteljesítéséhez.

A megtartó határok megtalálása, kialakítása és a szabadság érzésének összehangolása az, ami segít bennünket egyéni fejlődésünk útján, támogat a vágyaink, céljaink elérésében és megélésében. Ennek az egyensúlynak a megtalálásában mindannyian folyamatosan úton vagyunk, tanuljuk és gyakoroljuk azt.

Az úton való elindulás és az úton levés megtapasztalásának a vágya hívta életre a Soulness Pszichológiai Központot, melyet egy olyan, gyógyulás lehetőségét nyújtó helynek álmodtuk meg, ahol a hozzánk érkezők egy biztonságos térben találkozhatnak önmagukkal, szabadon tekinthetnek lelkükbe, kapcsolatba kerülhetnek az ott jelenlevő érzésekkel, felmerülő nehézségekkel, aktuális kihívásokkal.

Egy külső segítő aktív jelenlétében megérthetik önmagukat, felismerhetik az aktuális tapasztalataik, nehézségeik hátterében álló összefüggéseket. Rátalálhatnak, kialakíthatják az aktuális kérdéseikre és kihívásaikra a saját, bennük rejlő erőforrásaikra támaszkodva válaszaikat, megoldásaikat. A változás és a változtatás nehézségei, a lelki munka olykor megterhelő folyamat. Ugyanakkor a bennünk jelenlévő korlátaink lebontása végül felszabadultságot, rugalmasságot, feltöltődést, kiteljesedést hoz magával.

Fontosnak tartjuk az öngondoskodást, melynek egyik fontos része a lelki jóllétért tett lépések, mindehhez kíván segítséget nyújtani a Soulness Pszichológiai Központ két alapító tagja: Csűry Angéla klinikai szakpszichológus és Petró Kata tanácsadó szakpszichológus

A A kolibri bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Kapunyitási pánik

Alexandra Robbins és Abby Wilner frissen végzett egyetemisták, 2001-ben könyvet írtak a felnőtté válás nehézségeiről, amelyet, quarterlife crisisnek”, azaz kapunyitási pániknak neveztek el és a következőket értették alatta:

„ Az a korszak, amikor az egyén a leginkább koncentrált módon kérdőjelezi meg a jövőjét. Ez az időszak az akadémiai világból a felnőtt világba való átmenetet fedi le, a késő kamaszkortól a harmincas évek közepéig, bár általában a legintenzívebben a huszonéveseknél jelenik meg.”

„Kapunyitási pánik alatt azt a szorongást és döntésképtelenséget értjük, amit jellemzően a húszas éveikben járó fiatalok tapasztalnak a felnőttkorba való átmenet időszakában”.

A kapunyitási pániktól két életkori csoport is szenved

Az első csoportba a húszas éveik elején járó fiatalok tartoznak, akiknek fontos döntéseket kell hozniuk szakosodásukkal, szakmai gyakorlatukkal, illetve munkavállalásukkal kapcsolatban. A lehetőségek tárházát és a nélkülözhetetlen választásokat szorongások kísérik.

A második csoport tagjai azok a húszas éveik végén tartók, akik már munkába álltak, de irreális előzetes elvárásaikkal kell szembesülniük mind a felnőtt élettel, mind a karrierjükkel, mind pedig önmagukkal kapcsolatban.

Az y generáció fiataljai elméletben mérnöki pontossággal tervezik meg a karrierjüket és annak alakulását. A korai kiégés elkerülhetetlen azoknál, akik mégsem találják a helyüket a munka világában, vagy céltalannak gondolják az adott munkavégzést. Nem segíti a boldogulásukat, hogy a média egy fals képet, könnyű, konfliktusoktól mentes életpályát, gyors karriert, sok pénzt közvetít a mai fiatalok felé.

Első munka, mint krízis

A lediplomázást követően a szabad egyetemista létet felváltja a kötöttségekkel és felelősségekkel teli dolgozói élet. Nem könnyű a kötetlen diákévek végének gondolatához sem hozzászoktatnia magát az egyetemistának. Sokan halogatva próbálnak időt nyerni. Nem fejezik be tíz félév alatt sem a tanulmányaikat, esetleg az első diplomát követően rögtön másoddiplomás, vagy doktori képzésre jelentkeznek.

A munkába állás ugyanis új képességek tanulását kívánja meg tőlük. Be kell illeszkedniük a munkahelyi hierarchiába, melyhez fejlett megküzdési stratégiákra, kreatív konfliktusmegoldási készségekre van szükségük elsősorban. Másodsorban nem árt megvizsgálniuk az autoritáshoz való viszonyukat, mert sem a nagyon behódoló, sem a mindenkinek alárendelődő attitűd nem segíti a beilleszkedést.

A pályakezdők számára a legnehezebben tolerálható dolgok közé tartozik a munkaidő hossza és monotonitása. A kreatív munkavégzésre számító fiatalnak szembesülnie kell az unalmas feladatokkal és a rengeteg üresjárattal. Tovább fokozza a feszültséget, hogy a főként elméleti oktatásban részesült egyéntől mentorálas, vagy betanítás nélküli, azonnali, nívós gyakorlatot várnak el.

Kiégés

Az elhúzódó munkaidő oka lehet, hogy a gyakorlati tapasztalati hiányossággal rendelkező pályakezdő sokszor túlórázással próbálja meg behozni lemaradását, vagy a munkatársai rokonszenvét elnyerni. A késői órákban, fáradtan hazaérkező fiatal magánélete sínyli meg ezeket a kezdeti próbálkozásokat. A feszes munkatempó sokukban feszültséget generál, amit hétvégén drogokkal, vagy alkohollal próbálnak oldani.

A kiégés tünetei hamar jelentkezhetnek fáradságban, alvás- és evészavarban, depresszív-, vagy pszichoszomatikus tünetekben. A pályakezdés során mérvadóak a foglalkozási szerep szocializációjában az első munkahelyi tapasztalatok, élmények. Negatív hatás esetén önbizalmuk is súlyosan sérülhet.

A A munkába állás krízise bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A leválásnak hat dimenziója létezik.

A teljes leváláshoz a fiatalnak kiskorúból nagykorúvá kell érnie, önálló háztartásban kell élnie, saját keresettel és döntéshozatali képességgel, szubjektív értékítélettel és felnőtt identitással kell rendelkeznie. Hiánytalannak akkor tekinthető, ha mindegyik megvalósul, azonban ez sokszor csak részlegesen történik meg.

A részleges leválás oka lehet a felek görcsös ragaszkodása, az egzisztenciális függés és a kényelmesség.

 A leválás kritériuma a pszichoszociális érettség elérése és a felnőtt identitás kialakulása. Ezek a feltételek teremtik meg, hogy a fiatal érzelmileg egyre függetlenebb legyen származási családjától. Kötődését és lojalitását a szüleiről a jövendőbeli partnerére és saját családjára helyezze át. A minőségi megküzdési stratégiák nélkülözhetetlenek a folyamat sikeres véghezviteléhez. A leválás előny a fiatalnak, de veszteség a szülőnek. Nem szerencsés, azonban gyakori jelenség, hogy válás, vagy új család alapítása estén a szülő válik le a tízes éveiben járó, vagy húszas évei elején tartó gyermekéről. A megharcolt leválás után lehetőség nyílik azonban egy harmonikus és szimmetrikus felnőttkori kapcsolat kialakulására.

Az egzisztenciális függetlenség alatt az anyagi önállóságot és a származási családtól független lakóhelyet értjük, melyek előfeltételei a felnőtté válásnak. A hosszabbra nyúló egyetemi tanulmányok megnehezítik a gazdasági önállóságot. Amíg a fiatal a családjával egy fedél alatt lakik, nem a saját normái szerint él, részben elfogadja szülei értékrendjét, szokásait. Ez még akkor is így van, ha a családi normarendszert folyamatosan megkérdőjelező fiatal állandó konfliktusban áll szüleivel.

Manapság vannak olyan fiatalok, akik nem szeretnének teljesen leválni, fenntartják félig-meddig önálló, felnőtt-gyerek státuszukat. Habár ezen ifjak legtöbbször saját ingatlannal rendelkeznek, mégis szüleiknél élnek, akik ellátják őket, bevásárolnak nekik, főznek, mosnak rájuk, beszélgetnek velük, érdeklődnek irántuk és érzelmi hátteret biztosítanak nekik.

A részleges leválás számtalan probléma okozója lehet. A fiatal személyiségérése elakadhat, a szüleitől még érzelmileg függő egyén sikertelen lehet a felnőtt párkapcsolat kialakításban, hiszen lojalitáskonfliktusba kerül, ahol választania kell a társa és a szülei között. Házasságkötése esetén sorozatos kapcsolati kudarcnak van kitéve a szüleiről még le nem vált egyén, gyermekvállalást követően pedig, a saját szülőszerep megtalálása is gondokat okozhat számára.  Az elégtelen leválás akadályozhatja a társadalom intézményes szerkezetébe való beilleszkedését, és identitás problémákat is okozhat.

A Leválás a származási családról bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Erikson pszichoszociális stádiumának hatodik szakasza a fiatal felnőttkor, amelyben a másikkal való intimitás megvalósítása a megoldandó feladat. Előfeltétele a serdülőkorban elért identitás, hiszen az intimitásra való képesség azt is jelenti, hogy a személy saját önazonossága feladása nélkül képes bensőséges kapcsolatot kialakítani. Intimitás alatt azonban nem csak a mély párkapcsolat iránti elköteleződni tudást, hanem a jól felépített és megfelelő énhatárokkal rendelkező identitás elérését, célok, eszmék, ügyek, feladatok iránti elköteleződést is értjük. Az életszakasz sikertelen megoldás esetén valamelyik területen fennmaradhat az izoláció, a fiatal felnőtt magányossá és elszigetelté válhat.

A civilizált társadalmakban a fiatal felnőttkori krízisek négy fő csoportba sorolhatóak:

• Leválás a származási családról
• A munkába állás krízise
• A párválasztás krízise
• Az elköteleződési válság

A A fiatal felnőttkor krízisei bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Fejlődési krízis

A fejlődési krízis Erik H. Erikson nevéhez köthető, a létezés fő témájának az identitáskeresést gondolta. Az identitás formálódását különböző szakaszokon keresztülhaladó, egész életen át tartó folyamatnak tartotta. Pszichoszociális stádiumai összesen nyolc szakaszra bontják az egész életutat. Mindegyik szakasz az előzőre épül, az új szakasz a régiből magaslik ki, melyet újjászervezve gyarapítja azt tovább. Minden szakaszban az egyénnek egy „fő feladatot” kell teljesítenie ahhoz, hogy a következő fázisba léphessen.

A megoldandó feladatot Erikson fejlődési krízisnek hívta, mivel konfliktusok okozói lehetnek az egyénre nézve. A fejlődési krízis két fejlődési fázis között alakul ki.  Az új életszakasz, új feladatok megoldását követeli meg, amelyhez új problémamegoldó stratégiákat kell aktivizálni. A személy identitásérzését ezeknek a fejlődési kríziseknek a megoldása alakítja, a szakaszváltások közben nemcsak a sérülékenység, de a lehetőség is megnövekedhet.  

A válságot az adott életkori szakaszra jellemző pszichológiai minőség sikeres, vagy sikertelen elérése okozza. Tehát a krízis végkifejlete lehet kedvező, vagy kedvezőtlen, de mindenképpen változásra kényszeríti az egyént. Minden konfliktus pozitív és negatív kimeneteli lehetőséget kínál. Az egyes szakaszokon való túljutáskor valamiféle egyensúlyi helyzet jön létre. Bizonyos mértékig mind a negatív, mind a pozitív pólus megtapasztalása fontos a személyiségfejlődés során. A negatív végkifejletű fejlődési kríziskor önértékelési zavar, én-bizonytalanság, identitászavar alakulhat ki.  A pozitív kimenetelű fejlődési krízis során növekszik az önbizalom, a személyiség stabilitása. Erikson úgy gondolta, hogy minden krízis az egyén számára új potenciált nyújt a világ megismerésére és a vele való interakciókra:

Láthatjuk, hogy az életszakaszváltások időszakai önmagukban is kritikusak és lehetőséget teremtenek a véletlenszerűen bekövetkező krízisekre is.

Akcidentális krízis

Gerald Caplan akcidentális krízis alatt olyan, véletlenszerűen bekövetkező történésekre gondolt, amelyek előzmények nélkül jelennek meg az életünkben. A nem várt eseményekben felfedezhető a bukástól, a veszteségtől való fenyegetettség érzése. Az akcidentális krízisek a kiszolgáltatottságot hangosítják fel, mellyel nagyfokú szorongást is generálnak. Krízist okozhatnak az érzelmi, természeti, vagy társadalmi katasztrófák, melyeknek esszenciális alkotórésze a tárgyvesztés. Bizonyos krízishelyzetekben felhalmozódhatnak ezek a tárgyvesztések, amelyek a krízisre adott reakciót is befolyásolhatják.

Thomas H. Holmes 1967-ben osztályozta a véletlenszerű krízist kiváltó eseményeket. Úgy találta, hogy többségében a negatív életesemények (házastárs halála, fogság, közeli hozzátartozó halála, súlyos sérülés, vagy betegség) idéznek elő akcidentális kríziseket. Azonban nemcsak a negatív, hanem a pozitív történések (házasság, gyermek születése) is kibillenthetnek bennünket a relatív egyensúlyi állapotunkból. Holmes pontozta, majd rangsorolta ezeket az életeseményeket, és megalkotta a 43 tételből álló Szociális Alkalmazkodási Skálát, melynek köszönhetően megbecsülhető a krízis kialakulásának lehetősége, valamint a pszichoszomatikus betegségek előfordulási esélye.

Minél több alkalmazkodást kívánó esemény zajlik a személy életében egy időintervallumon belül, annál jobban valószínűsíthető, hogy egyensúlya felborul és krízisbe kerül. Bizonyos életszakaszokban mind a fejlődési, mind a véletlenszerű krízis jelen lehet az egyén életében.  Legtöbbször két életszakasz közötti átmenetnél fordulhat ez elő, olyan hosszadalmas periódus, ami alatt a személy többször átél érzelmileg megrázó eseményeket és emiatt sebezhetőbbé válik a krízisek létrejöttére.

A A lélektani krízis két típusa bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A hétköznapi nyelvben a krízis szó negatív színezetű. A krízishelyzetekre mintegy reményvesztett, kilátástalan, kétségbeejtő állapotként gondolunk. Maga a szó azonban eredetileg fordulatot, vagy válságot jelent. A válság nemcsak a veszélyt és a megsemmisülést, de a pozitív kimenetelű lehetőséget is magában foglalja. A választás, a változás és a fejlődés lehetőségét. A krízis egy olyan időszak, amikor döntést kell hoznunk. Ez a döntés új eszközöket és stratégiát igényel, mert a már meglévő problémamegoldó módszereink már nem megfelelőek.

A fordulópont

A krízis a görög eredetű krizei szóból ered, jelentése fordulat, válság. Az ókori görögök különbséget tettek az örök időt leíró kronosz, és a leírhatatlan időpillanat között, melyet kairosznak neveztek el. Úgy vélték a kairosz során valami rendkívüli zajlik. Orvosi értelemben a krízis, a páciens betegségének lefolyása során észlelt fordulatot jelenti, melynek két kimenetele lehet.  A beteg vagy váratlanul jobban lesz és felgyógyul az életét fenyegető kórból, vagy állapota visszafordíthatatlanná válik és meghal. A fordulópont tehát meghatározza a történés kimenetelét. A kínai képírásban a krízis szóra két elemből álló jelet használnak. A szimbólum egyszerre fejezi ki a veszély és a lehetőség eshetőségét a krízisfolyamat végkifejlete során.

A krízis másik jelentése a válság. Beszélhetünk gazdasági, természeti, társadalmi és lelki válságról is. Azonban a szó mindkét értelmezésében hangsúlyos a fordulópont.

Krízishelyzetek időtlensége

Valószínűsíthető, hogy a történelmi koroktól függetlenül minden embernek szembe kellett néznie krízishelyzetekkel az élete során.A régebbi korokban élők számára számtalan társadalmi, vallási és kulturális közeg állt rendelkezésére.  Ezek a közegek nem csak társas támaszt -, de mintát is nyújtottak a válsághelyzet feldolgozására, segítve ezáltal a krízis oldódását. A mai felgyorsult, modern kori világban élő, a környezetétől elidegenedett személy számára kevésbé elérhetőek a klasszikus időkből ismert krízisfeldolgozó rítusok és válság feldolgozási módszerek.

Az azonnali segítségnyújtás fontossága krízisben

A második világháború időszakában, a harcmezőn vették észre, hogy az azonnali pszichológiai támogatásban részesülő, testileg és lelkileg traumatizált háborús sérültek gyorsabban regenerálódtak és kevesebb pszichés tünettel gyógyultak, mint azok a társaikkal, akik nem részesültek lelki segítségnyújtásban. Minél hamarabb kaptak pszichés támogatást a katonák, annál jobbak voltak a felépülési esélyeik.

1942-ben Bosztonban, a Coconut Grove klubban nyolcszáz ember egy futballmeccs győzelmet ünnepelt, amikor a bárban váratlanul tűz tört ki. A tragédiában ötszáz ember vesztette életét és kétszáz személy sérült meg, akiket kórházakba szállítottak. A Massachusetts Központi Kórházban kaptak pszichológiai segítséget az áldozatok hozzátartozói és a túlélők. Hasonlót tapasztaltak, mint a háborús sérülteknél. Azoknak a családtagoknak és sérülteknek, akik a veszteségélmény feldolgozásához segítséget kaptak kevesebb maradandó pszichés tünettel kellett megküzdeniük a későbbiekben. Másik fontos felismerés volt, hogy a krízishelyzetekben tapasztalt érzelmi és viselkedészavarok az egyén aktuális élethelyzetére adott speciális reakciói. Ezek a reakciók nem tekinthetőek patológiásnak, habár az átmeneti egyensúlyvesztés tünetei hasonlóak egyes pszichiátriai betegségekéhez.

A Krízis, mint lehetőség bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

„… nem megváltoztatni akarom azt, aki hozzám fordul, hanem megérteni. Nem megmondani neki, mit tegyen, hanem vele együtt átélni azt, amit ő nem tud átélni. Ez a legfontosabb. Miközben átélem vele, és hozzásegítem, hogy ő átélje, ugyanakkor külső rálátásom is van a helyzetre, a problémájára. Ettől más ez a szakmai segítség.” (Kulcsár Éva)

A pszichológia sokáig akadémikus diszciplínaként volt csak jelen. Mint hivatás a XX. század során kezdett kibontakozni, Magyarországon az 1970-es végétől kezdve beszélhetünk alkalmazott pszichológiáról. Az Európai Pszichológiai Társaság által közölt adat szerint az egy pszichológusra jutó lakosok száma 1850 fő volt 2003-ban. Azonban nem csak a kliensek, hanem az őket kezelni képes szakemberek száma is növekedett, de a társadalmunkban még mindig nem alakult, ki egy reális és egységes pszichológuskép.

Amit a pszichológusok munkájáról gondolunk

Az emberek többsége rendelkezik néminemű információval a lélekgyógyászokról, azonban ezek sokszor tévesek. Egy piackutatás a magyar lakosokat kérdezte meg a pszichológus, pszichiáter illetve pszichoterapeuta munkáját illetően.  A legtöbben olyan általános válaszokat adtak, mint; „lelki problémákkal foglalkozik, beszélget, meghallgat, kikérdez”. Összességében legjobban a pszichológus, legkevésbé a pszichoterapeuta tevékenységét ismerték. Minden második válaszadó az internetet jelölte meg első helyen a lelki egészséggel kapcsolatos tájékozódási formák közül. Második helyen az újságokban és magazinokban található témába vágó cikkek álltak.

Amit a pszichológusok csinálnak

A pszichológus, emberekkel, a lélek rejtelmeivel foglalkozik, mely során a lelki problémák kezeléséből fakadó állandó érzelmi terhelésnek van kitéve. Munkája társadalmilag is hasznos tevékenység. Az emberek javát szolgálja azzal, hogy megóvja és helyreállítja az egészséges személyiségüket, valamint növeli alkotó- és munkaképességüket.

A pszichológusok három fő területen – a gazdasági élet különböző részein, a nevelésügyben, és az egészségügyben – dolgozhatnak. Valamint az oktatásban és a kutatásban is szükség van a munkájukra.

A pszichológusok személyiségjegyei

A pszichológusoknak a minőségi és igényes munka nyújtásához meg kell felelnie az alábbi követelményeknek: jó egészségi állapot, erős idegrendszer, jó állóképesség, jó megjelenés, önállóság, rugalmasság, intelligencia, kreativitás, eredetiség, humorérzék, jó kritikai érzék, nyitottság, érthető fogalmazásmód, meggyőző kommunikáció, objektivitás, empátia kiegyensúlyozottság, következetesség, problémaérzékenység, emberszeretet, kontaktusteremtés és támasznyújtás. Ezek a pályakövetelmények a különböző területeken dolgozó pszichológusokra más-más mértékben, de jellemzőek kell, hogy legyenek.

A A pszichológus bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Elégtelen pszichológuskép

Magyarországon a rendszerváltás óta a pszichológia egyre nagyobb teret kapott. Azt gondolhatnánk, hogy felvilágosultabbak lettünk, és az internet térhódításával egyre több forrásból szerezhetünk információt a szakmáról és a segítségnyújtásról. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a pszichológushoz kerülők kis része tudja csak, hogy mi fog a szakembernél történni.  Más segítő szakmával kapcsolatban többségünknek sokkal pontosabb képe van. Tudjuk, hogy hogyan segít a természetgyógyász, és tisztában vagyunk azzal is mire lehet számítani egy kineziológusnál.

Ezzel szemben a „pszicho” beavatkozás legtöbbünk számára megfoghatatlan, idegen és ismeretlen. Nem személyes tapasztalataink, hanem főként a filmekben látott pszichológusokat megformáló színészek alapján alakítunk ki torz elképzeléseket. A pszichológusnál történő beszélgetés misztikus mivolta „természetességéből” fakad. Hiszen gondolhatjuk úgy, hogy a szakemberrel „csak” beszélgetünk, beszélgetni pedig bárkivel lehet.

A pszichológusokat természetfeletti képességekkel ruházzuk fel, gondolatolvasónak, manipulatívnak is képzelhetjük őket. Számtalanszor hallottam már én is, hogy a pszichológusokkal vigyázni kell, mert folyton figyelik, elemzik, analizálják az embert. Az az elképzelés sem ismeretlen számomra, hogy aki pszichológus lesz maga is beteg. Különben hogy jutott volna arra az elhatározásra, hogy ezt a hivatást válassza.

Aki pszichológushoz jár bolond

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy társadalmunkban a pszichológus felkeresése sokszor egyet jelent azzal, hogy valaki nagy bajban van. Problémáit képtelen megoldani, esetleg meg is bolondult. A segítségkérés halogatásának oka lehet a negatív társadalmi attitűd és a félelem érzet. Valamint a pszichológusokat körül vevő misztikum és a munkájukról alkotott homályos elképzelések is.

Akad, amikor csak a legvégső esetben és külső kényszerre fordulunk pszichológushoz. Nem saját akaratunkból tesszük és pont ezért nem is leszünk motiváltak a gyógyulásra. Azonban, ha önálló döntés alapján keresünk fel egy szakembert, a segítségkérést gyengeségként és szégyenként is megélhetjük. A negatív megítéléstől tartva sokszor hallgatjuk el mások elől, hogy terápiára járunk.

A szemléletváltás fontossága

De vajon miért van az, hogy életünk során számos más problémával találkozva, nem restellünk szakemberhez fordulni, viszont a legősibb gyógyító eszközünket, a segítő kommunikációt nem vesszük igénybe, vagy ha mégis akkor hallgatunk felőle, holott egyre több adatunk van már arról, hogy a betegségeket lelki úton is befolyásolhatjuk? Nem szégyelljük, ha fogorvoshoz megyünk, nyíltan beszélünk róla és az is egy magától értetődő dolog, hogyha elromlott valami és nem tudjuk megszerelni, szakemberhez fordulunk.

Fontos lenne a társadalom hozzáállását megváltoztatni a pszichológusokkal és a hozzájuk forduló emberekkel kapcsolatban. Sok ember mentális jóléte és boldogsága múlhatna ezen a szemléletváltáson.

A Miért nem járunk pszichológushoz? bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A A félkegyelmű, a hülye és a bolond bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A A mentális problémák megítélésének magyar vonatkozásai különböző korokban bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.