Kapunyitási pánik

Alexandra Robbins és Abby Wilner frissen végzett egyetemisták, 2001-ben könyvet írtak a felnőtté válás nehézségeiről, amelyet, quarterlife crisisnek”, azaz kapunyitási pániknak neveztek el és a következőket értették alatta:

„ Az a korszak, amikor az egyén a leginkább koncentrált módon kérdőjelezi meg a jövőjét. Ez az időszak az akadémiai világból a felnőtt világba való átmenetet fedi le, a késő kamaszkortól a harmincas évek közepéig, bár általában a legintenzívebben a huszonéveseknél jelenik meg.”

„Kapunyitási pánik alatt azt a szorongást és döntésképtelenséget értjük, amit jellemzően a húszas éveikben járó fiatalok tapasztalnak a felnőttkorba való átmenet időszakában”.

A kapunyitási pániktól két életkori csoport is szenved

Az első csoportba a húszas éveik elején járó fiatalok tartoznak, akiknek fontos döntéseket kell hozniuk szakosodásukkal, szakmai gyakorlatukkal, illetve munkavállalásukkal kapcsolatban. A lehetőségek tárházát és a nélkülözhetetlen választásokat szorongások kísérik.

A második csoport tagjai azok a húszas éveik végén tartók, akik már munkába álltak, de irreális előzetes elvárásaikkal kell szembesülniük mind a felnőtt élettel, mind a karrierjükkel, mind pedig önmagukkal kapcsolatban.

Az y generáció fiataljai elméletben mérnöki pontossággal tervezik meg a karrierjüket és annak alakulását. A korai kiégés elkerülhetetlen azoknál, akik mégsem találják a helyüket a munka világában, vagy céltalannak gondolják az adott munkavégzést. Nem segíti a boldogulásukat, hogy a média egy fals képet, könnyű, konfliktusoktól mentes életpályát, gyors karriert, sok pénzt közvetít a mai fiatalok felé.

Első munka, mint krízis

A lediplomázást követően a szabad egyetemista létet felváltja a kötöttségekkel és felelősségekkel teli dolgozói élet. Nem könnyű a kötetlen diákévek végének gondolatához sem hozzászoktatnia magát az egyetemistának. Sokan halogatva próbálnak időt nyerni. Nem fejezik be tíz félév alatt sem a tanulmányaikat, esetleg az első diplomát követően rögtön másoddiplomás, vagy doktori képzésre jelentkeznek.

A munkába állás ugyanis új képességek tanulását kívánja meg tőlük. Be kell illeszkedniük a munkahelyi hierarchiába, melyhez fejlett megküzdési stratégiákra, kreatív konfliktusmegoldási készségekre van szükségük elsősorban. Másodsorban nem árt megvizsgálniuk az autoritáshoz való viszonyukat, mert sem a nagyon behódoló, sem a mindenkinek alárendelődő attitűd nem segíti a beilleszkedést.

A pályakezdők számára a legnehezebben tolerálható dolgok közé tartozik a munkaidő hossza és monotonitása. A kreatív munkavégzésre számító fiatalnak szembesülnie kell az unalmas feladatokkal és a rengeteg üresjárattal. Tovább fokozza a feszültséget, hogy a főként elméleti oktatásban részesült egyéntől mentorálas, vagy betanítás nélküli, azonnali, nívós gyakorlatot várnak el.

Kiégés

Az elhúzódó munkaidő oka lehet, hogy a gyakorlati tapasztalati hiányossággal rendelkező pályakezdő sokszor túlórázással próbálja meg behozni lemaradását, vagy a munkatársai rokonszenvét elnyerni. A késői órákban, fáradtan hazaérkező fiatal magánélete sínyli meg ezeket a kezdeti próbálkozásokat. A feszes munkatempó sokukban feszültséget generál, amit hétvégén drogokkal, vagy alkohollal próbálnak oldani.

A kiégés tünetei hamar jelentkezhetnek fáradságban, alvás- és evészavarban, depresszív-, vagy pszichoszomatikus tünetekben. A pályakezdés során mérvadóak a foglalkozási szerep szocializációjában az első munkahelyi tapasztalatok, élmények. Negatív hatás esetén önbizalmuk is súlyosan sérülhet.

A A munkába állás krízise bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A leválásnak hat dimenziója létezik.

A teljes leváláshoz a fiatalnak kiskorúból nagykorúvá kell érnie, önálló háztartásban kell élnie, saját keresettel és döntéshozatali képességgel, szubjektív értékítélettel és felnőtt identitással kell rendelkeznie. Hiánytalannak akkor tekinthető, ha mindegyik megvalósul, azonban ez sokszor csak részlegesen történik meg.

A részleges leválás oka lehet a felek görcsös ragaszkodása, az egzisztenciális függés és a kényelmesség.

 A leválás kritériuma a pszichoszociális érettség elérése és a felnőtt identitás kialakulása. Ezek a feltételek teremtik meg, hogy a fiatal érzelmileg egyre függetlenebb legyen származási családjától. Kötődését és lojalitását a szüleiről a jövendőbeli partnerére és saját családjára helyezze át. A minőségi megküzdési stratégiák nélkülözhetetlenek a folyamat sikeres véghezviteléhez. A leválás előny a fiatalnak, de veszteség a szülőnek. Nem szerencsés, azonban gyakori jelenség, hogy válás, vagy új család alapítása estén a szülő válik le a tízes éveiben járó, vagy húszas évei elején tartó gyermekéről. A megharcolt leválás után lehetőség nyílik azonban egy harmonikus és szimmetrikus felnőttkori kapcsolat kialakulására.

Az egzisztenciális függetlenség alatt az anyagi önállóságot és a származási családtól független lakóhelyet értjük, melyek előfeltételei a felnőtté válásnak. A hosszabbra nyúló egyetemi tanulmányok megnehezítik a gazdasági önállóságot. Amíg a fiatal a családjával egy fedél alatt lakik, nem a saját normái szerint él, részben elfogadja szülei értékrendjét, szokásait. Ez még akkor is így van, ha a családi normarendszert folyamatosan megkérdőjelező fiatal állandó konfliktusban áll szüleivel.

Manapság vannak olyan fiatalok, akik nem szeretnének teljesen leválni, fenntartják félig-meddig önálló, felnőtt-gyerek státuszukat. Habár ezen ifjak legtöbbször saját ingatlannal rendelkeznek, mégis szüleiknél élnek, akik ellátják őket, bevásárolnak nekik, főznek, mosnak rájuk, beszélgetnek velük, érdeklődnek irántuk és érzelmi hátteret biztosítanak nekik.

A részleges leválás számtalan probléma okozója lehet. A fiatal személyiségérése elakadhat, a szüleitől még érzelmileg függő egyén sikertelen lehet a felnőtt párkapcsolat kialakításban, hiszen lojalitáskonfliktusba kerül, ahol választania kell a társa és a szülei között. Házasságkötése esetén sorozatos kapcsolati kudarcnak van kitéve a szüleiről még le nem vált egyén, gyermekvállalást követően pedig, a saját szülőszerep megtalálása is gondokat okozhat számára.  Az elégtelen leválás akadályozhatja a társadalom intézményes szerkezetébe való beilleszkedését, és identitás problémákat is okozhat.

A Leválás a származási családról bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Erikson pszichoszociális stádiumának hatodik szakasza a fiatal felnőttkor, amelyben a másikkal való intimitás megvalósítása a megoldandó feladat. Előfeltétele a serdülőkorban elért identitás, hiszen az intimitásra való képesség azt is jelenti, hogy a személy saját önazonossága feladása nélkül képes bensőséges kapcsolatot kialakítani. Intimitás alatt azonban nem csak a mély párkapcsolat iránti elköteleződni tudást, hanem a jól felépített és megfelelő énhatárokkal rendelkező identitás elérését, célok, eszmék, ügyek, feladatok iránti elköteleződést is értjük. Az életszakasz sikertelen megoldás esetén valamelyik területen fennmaradhat az izoláció, a fiatal felnőtt magányossá és elszigetelté válhat.

A civilizált társadalmakban a fiatal felnőttkori krízisek négy fő csoportba sorolhatóak:

• Leválás a származási családról
• A munkába állás krízise
• A párválasztás krízise
• Az elköteleződési válság

A A fiatal felnőttkor krízisei bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

Fejlődési krízis

A fejlődési krízis Erik H. Erikson nevéhez köthető, a létezés fő témájának az identitáskeresést gondolta. Az identitás formálódását különböző szakaszokon keresztülhaladó, egész életen át tartó folyamatnak tartotta. Pszichoszociális stádiumai összesen nyolc szakaszra bontják az egész életutat. Mindegyik szakasz az előzőre épül, az új szakasz a régiből magaslik ki, melyet újjászervezve gyarapítja azt tovább. Minden szakaszban az egyénnek egy „fő feladatot” kell teljesítenie ahhoz, hogy a következő fázisba léphessen.

A megoldandó feladatot Erikson fejlődési krízisnek hívta, mivel konfliktusok okozói lehetnek az egyénre nézve. A fejlődési krízis két fejlődési fázis között alakul ki.  Az új életszakasz, új feladatok megoldását követeli meg, amelyhez új problémamegoldó stratégiákat kell aktivizálni. A személy identitásérzését ezeknek a fejlődési kríziseknek a megoldása alakítja, a szakaszváltások közben nemcsak a sérülékenység, de a lehetőség is megnövekedhet.  

A válságot az adott életkori szakaszra jellemző pszichológiai minőség sikeres, vagy sikertelen elérése okozza. Tehát a krízis végkifejlete lehet kedvező, vagy kedvezőtlen, de mindenképpen változásra kényszeríti az egyént. Minden konfliktus pozitív és negatív kimeneteli lehetőséget kínál. Az egyes szakaszokon való túljutáskor valamiféle egyensúlyi helyzet jön létre. Bizonyos mértékig mind a negatív, mind a pozitív pólus megtapasztalása fontos a személyiségfejlődés során. A negatív végkifejletű fejlődési kríziskor önértékelési zavar, én-bizonytalanság, identitászavar alakulhat ki.  A pozitív kimenetelű fejlődési krízis során növekszik az önbizalom, a személyiség stabilitása. Erikson úgy gondolta, hogy minden krízis az egyén számára új potenciált nyújt a világ megismerésére és a vele való interakciókra:

Láthatjuk, hogy az életszakaszváltások időszakai önmagukban is kritikusak és lehetőséget teremtenek a véletlenszerűen bekövetkező krízisekre is.

Akcidentális krízis

Gerald Caplan akcidentális krízis alatt olyan, véletlenszerűen bekövetkező történésekre gondolt, amelyek előzmények nélkül jelennek meg az életünkben. A nem várt eseményekben felfedezhető a bukástól, a veszteségtől való fenyegetettség érzése. Az akcidentális krízisek a kiszolgáltatottságot hangosítják fel, mellyel nagyfokú szorongást is generálnak. Krízist okozhatnak az érzelmi, természeti, vagy társadalmi katasztrófák, melyeknek esszenciális alkotórésze a tárgyvesztés. Bizonyos krízishelyzetekben felhalmozódhatnak ezek a tárgyvesztések, amelyek a krízisre adott reakciót is befolyásolhatják.

Thomas H. Holmes 1967-ben osztályozta a véletlenszerű krízist kiváltó eseményeket. Úgy találta, hogy többségében a negatív életesemények (házastárs halála, fogság, közeli hozzátartozó halála, súlyos sérülés, vagy betegség) idéznek elő akcidentális kríziseket. Azonban nemcsak a negatív, hanem a pozitív történések (házasság, gyermek születése) is kibillenthetnek bennünket a relatív egyensúlyi állapotunkból. Holmes pontozta, majd rangsorolta ezeket az életeseményeket, és megalkotta a 43 tételből álló Szociális Alkalmazkodási Skálát, melynek köszönhetően megbecsülhető a krízis kialakulásának lehetősége, valamint a pszichoszomatikus betegségek előfordulási esélye.

Minél több alkalmazkodást kívánó esemény zajlik a személy életében egy időintervallumon belül, annál jobban valószínűsíthető, hogy egyensúlya felborul és krízisbe kerül. Bizonyos életszakaszokban mind a fejlődési, mind a véletlenszerű krízis jelen lehet az egyén életében.  Legtöbbször két életszakasz közötti átmenetnél fordulhat ez elő, olyan hosszadalmas periódus, ami alatt a személy többször átél érzelmileg megrázó eseményeket és emiatt sebezhetőbbé válik a krízisek létrejöttére.

A A lélektani krízis két típusa bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.

A hétköznapi nyelvben a krízis szó negatív színezetű. A krízishelyzetekre mintegy reményvesztett, kilátástalan, kétségbeejtő állapotként gondolunk. Maga a szó azonban eredetileg fordulatot, vagy válságot jelent. A válság nemcsak a veszélyt és a megsemmisülést, de a pozitív kimenetelű lehetőséget is magában foglalja. A választás, a változás és a fejlődés lehetőségét. A krízis egy olyan időszak, amikor döntést kell hoznunk. Ez a döntés új eszközöket és stratégiát igényel, mert a már meglévő problémamegoldó módszereink már nem megfelelőek.

A fordulópont

A krízis a görög eredetű krizei szóból ered, jelentése fordulat, válság. Az ókori görögök különbséget tettek az örök időt leíró kronosz, és a leírhatatlan időpillanat között, melyet kairosznak neveztek el. Úgy vélték a kairosz során valami rendkívüli zajlik. Orvosi értelemben a krízis, a páciens betegségének lefolyása során észlelt fordulatot jelenti, melynek két kimenetele lehet.  A beteg vagy váratlanul jobban lesz és felgyógyul az életét fenyegető kórból, vagy állapota visszafordíthatatlanná válik és meghal. A fordulópont tehát meghatározza a történés kimenetelét. A kínai képírásban a krízis szóra két elemből álló jelet használnak. A szimbólum egyszerre fejezi ki a veszély és a lehetőség eshetőségét a krízisfolyamat végkifejlete során.

A krízis másik jelentése a válság. Beszélhetünk gazdasági, természeti, társadalmi és lelki válságról is. Azonban a szó mindkét értelmezésében hangsúlyos a fordulópont.

Krízishelyzetek időtlensége

Valószínűsíthető, hogy a történelmi koroktól függetlenül minden embernek szembe kellett néznie krízishelyzetekkel az élete során.A régebbi korokban élők számára számtalan társadalmi, vallási és kulturális közeg állt rendelkezésére.  Ezek a közegek nem csak társas támaszt -, de mintát is nyújtottak a válsághelyzet feldolgozására, segítve ezáltal a krízis oldódását. A mai felgyorsult, modern kori világban élő, a környezetétől elidegenedett személy számára kevésbé elérhetőek a klasszikus időkből ismert krízisfeldolgozó rítusok és válság feldolgozási módszerek.

Az azonnali segítségnyújtás fontossága krízisben

A második világháború időszakában, a harcmezőn vették észre, hogy az azonnali pszichológiai támogatásban részesülő, testileg és lelkileg traumatizált háborús sérültek gyorsabban regenerálódtak és kevesebb pszichés tünettel gyógyultak, mint azok a társaikkal, akik nem részesültek lelki segítségnyújtásban. Minél hamarabb kaptak pszichés támogatást a katonák, annál jobbak voltak a felépülési esélyeik.

1942-ben Bosztonban, a Coconut Grove klubban nyolcszáz ember egy futballmeccs győzelmet ünnepelt, amikor a bárban váratlanul tűz tört ki. A tragédiában ötszáz ember vesztette életét és kétszáz személy sérült meg, akiket kórházakba szállítottak. A Massachusetts Központi Kórházban kaptak pszichológiai segítséget az áldozatok hozzátartozói és a túlélők. Hasonlót tapasztaltak, mint a háborús sérülteknél. Azoknak a családtagoknak és sérülteknek, akik a veszteségélmény feldolgozásához segítséget kaptak kevesebb maradandó pszichés tünettel kellett megküzdeniük a későbbiekben. Másik fontos felismerés volt, hogy a krízishelyzetekben tapasztalt érzelmi és viselkedészavarok az egyén aktuális élethelyzetére adott speciális reakciói. Ezek a reakciók nem tekinthetőek patológiásnak, habár az átmeneti egyensúlyvesztés tünetei hasonlóak egyes pszichiátriai betegségekéhez.

A Krízis, mint lehetőség bejegyzés először Petró Kata-én jelent meg.