A lélektani értelemben vett krízis akkor alakul ki, amikor az egyén kénytelen a veszélyeztető körülménnyel szembenézni, aminek fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára. Ezt sem elkerülni, sem megoldani nem képes az őt jellemző, szokványos problémamegoldó eszközökkel. Fejlődési krízis A fejlődési krízis Erik H. Erikson nevéhez köthető, a létezés fő témájának az identitáskeresést gondolta. […]
Az életünkben bekövetkező változások velejárói a krízisek, melyeket nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Próbára teszik és feladat elé állítják testünket, lelkünket. Ezek a történések átmenetileg felborítják a világunk rendjét, kibillentenek az addigi egyensúlyi helyzetünkből. A hétköznapi nyelvben a krízis szó negatív színezetű. A krízishelyzetekre mintegy reményvesztett, kilátástalan, kétségbeejtő állapotként gondolunk. Maga a szó azonban eredetileg
„… nem megváltoztatni akarom azt, aki hozzám fordul, hanem megérteni. Nem megmondani neki, mit tegyen, hanem vele együtt átélni azt, amit ő nem tud átélni. Ez a legfontosabb. Miközben átélem vele, és hozzásegítem, hogy ő átélje, ugyanakkor külső rálátásom is van a helyzetre, a problémájára. Ettől más ez a szakmai segítség.” (Kulcsár Éva) A pszichológia
A XXI. századi fejlett országok egyik legnagyobb problémája a gondjaiban magára maradt emberek sokasága, akik próbálják elhallgattatni a lelkükben megszólaló vészcsengőt. Elégtelen pszichológuskép Magyarországon a rendszerváltás óta a pszichológia egyre nagyobb teret kapott. Azt gondolhatnánk, hogy felvilágosultabbak lettünk, és az internet térhódításával egyre több forrásból szerezhetünk információt a szakmáról és a segítségnyújtásról. Azonban a gyakorlat